Fónai Imre a Somogyi Hírlaptól interjút kért tőlem, és ehhez elküldte kérdéseit. Megírtam az azokkal kapcsolatos első reakcióimat, amelyek talán a somogyi újságnál szélesebb körben is érdeklődésre tarthatnak számot:
- F.I.: Vidéken agrárbéke honol. A sertéstartók gratulálnak az áfa-csökkentés miatt. A többi gazdálkodó is optimista, mert látja, hogy a kormányzat kiemelten foglalkozik a mezőgazdasággal. A vidéket járó Fazekas Sándor mondta ezt lapunknak adott minapi villáminterjújában. Mit szól ön ehhez?
- Á.J.: A kormányzat – hasonlóan a mást területeken megkötött stratégiai partnerségi megállapodásokhoz – a helyi gazdálkodó családok és közösségek helyett láthatóan inkább az erős érdekérvényesítő képességű, magán vagy tőkés társasági formában működő nagybirtokkal, nagy tőkeérdekeltségekkel kötött szövetséget. Sertés pl. már szinte csak ezek nagy, szakosított, iparszerű telepein található. Embereiket az úgynevezett Nemzeti Agrárgazdasági Kamarában és különféle kormányzati szinteken és hivatalokban döntéshozó pozíciókba helyezte. Mitől lenne ez a kör elégedetlen? A többieknek pedig a hallgatás fejében vagy löknek valamit, vagy pedig megfélemlítik, esetenként egyenesen megfenyegetik őket, ezért azután a hatalomnak kiszolgáltatott helyzetükben – a korábbi időszakok tapasztalataival a zsigereikben – inkább hallgatnak. A korábbi vészkorszakok után megpróbálja a falu és közössége most valahogy ezt is túlélni.
- F.I.: A miniszter arról is beszélt: a földbérlet-pályázat sikertörténet, 3.000 nyertes van, és csak 40-50 esetben akad vita. Az NFA elnökét sem ezért váltotta le. Mi hát a baj, ha ekkora az elégedettség vidéken és a minisztériumban?
- Á.J.: Ami az állami földbérleteket illeti, ahogy a miniszter, ugyanúgy az emberek is pontosan tudják, hogy a 3.000 bérleti szerződés egyáltalán nem ennyi nyertes családot jelent. A „40-50 eset”, amit most már legalább Fazekas is beismer, 40-50 nagy érdekeltséget jelent, amelyek éppen a helyi gazdálkodó családok elől – akár több tucat nyertes pályázattal – viszik el a bérbe adott földek 70-90 %-át. A Mészárosok, az Antalffyk, a Zimmermannok, a Gerzsánszkik, a Demeterek, a Kanyokok, a Héjják vagy éppen az Ághok, akik nem csak a pályázatok legfőbb nyertesei, de – a Csányikkal, a Nyergesekkel, a Simicskákkal, a Leisztingerekkel vagy éppen a Dorogikkal együtt – százszámra kapják pályáztatás nélkül is bérbe az állami birtoktesteket. A VM vezetőinek – általában szervezett közönség előtt zajló - „fórumain” és a minisztériumban persze ettől még nagy lehet az elégedettség, a falu, a vidék pedig ma még hallgat. Fecseg és hazudozik a felszín, és még mindig hallgat a mély.
- F.I.: Ángyánt olyan fórumokra hívják, ahol elégedetlen emberek vannak, már nem is találkozik elégedettekkel. De kérdem én, hol van az az elemi erejű felháborodás, ami 2005-ben megvolt, amikor a gazdák a Kossuth térre vonultak? – tette föl a kérdést egy interjúban az agrárkamara országos elnöke. Ön tényleg nem találkozik elégedett gazdákkal? És valóban, hol vannak az elégedetlen tömegek?
- Á.J.: Valóban sokfelé hívnak, sok beszélgetésen, fórumon veszek részt, és – ebben egyetértve Győrffy Balázzsal - alig találkozom elégedett emberekkel. Ezért a pökhendi, magabiztos nyilatkozatokkal kapcsolatban mindenkit óvatosságra intenék. Meglátásom szerint ugyanis a közös megmozdulás elmaradásának egyáltalán nem az elégedettség, de még csak nem is az az 50-es évekből ismert fortélyos félelem az oka, amely ismét uralja a közösségeinket. Fontosabb az a szomorú tény, hogy a gazdáknak ma már nincs tényleges érdekképviselete, országos vezetőik elárulták őket. A MAGOSZ felső vezetése integrálódott a kormánypárti politikába. Jakab István elnök az Országgyűlés egyik alelnöke, Győrffy Balázs alelnök országgyűlési képviselő, agrárkamarai elnök, Budai Gyula szövetségi igazgató országgyűlési képviselő, elszámoltatási kormánybiztos majd államtitkár lett. De fideszes országgyűlési képviselő Obreczán Ferenc főtitkár és Örvendi László Hajdú-Bihar megyei elnök, sőt a kormányoldali szövetséges KPE elnöke, a kisgazda Túri-Kovács Béla is. Ahogy látom, eszük ágában sincs, de meg sem merik kockáztatni a kormányzattal való szembefordulást, bár ők aztán igazán tudhatják, hogy az a gazdatársadalom és a vidék érdekeivel, választási ígéreteivel ellentétes törvényeket, rendeleteket és intézkedéseket hoz. Ráadásul a gazdák között a hangadóknak itt-ott-amott löknek valamit, bérbe adnak pl. valamennyi – a hangerővel és a hatókörrel arányos nagyságú - állami földet, így vezetés híján a többiek elégedetlensége ma még könnyen leszerelhető.
- F.I.: A somogyi pályázatokról készült jelentése alapján eltér-e bármiben is a megyénk az eddig vizsgált megyékhez képest?
- Á.J.: A módszer és a nyerési esélyek sajnos születésem szeretett forrásvidékénél, Somogyban is hasonlóak, mint amit más megyékben is tapasztalok. A hamarosan – reményeim szerint még Karácsony előtt - nyilvánosságra kerülő V. jelentésem megyei fejezete, amely a 2013. szeptember 1-i állapot pillanatfelvétele lesz, ezt dokumentálni is fogja. Annyit talán előzetesen is elmondhatok, hogy a megyében augusztus végéig ugyan összesen 84 nyertes pályázatot hirdettek, ám a bérbe adott állami földek közel felét mindössze 3 érdekeltség szerezte meg. Ezek a nyertesek, Szabó Csaba földügyi miniszteri biztos szavaival az „olimpiai dobogósok”: a bábonymegyeri Ágh János és családja (30%), a somogyszobi CLAESSENS-GROUP Companys belga származású tulajdonosa és egyik cége (10%), valamint – a volt Lajoskomáromi Győzelem T.Sz.-t felvásárló nagybirtokos, Raskó György által, egy bányavállalkozásnak föld nélkül értékesített tehenészeti telepéből létrejött - Lajoskomáromi Tejtermelő Kft. (7%). Ágh János és családtagjai – felesége, fia, lánya és sógora - ezen felül pályáztatás nélküli megbízási szerződéssel összesen további 192! db, a Lajoskomáromi Tejtermelő Kft. pedig további 26! db állami földrészletet bérel. Ezek összterülete és egyéb jellemzői nem is tudhatók, mert az NFA a területre vonatkozó, ill. a szerződési feltételeket illető információkat, de még a területazonosító helyrajzi számokat sem hajlandó nyilvánosságra hozni. A településenkénti szerződések számát és a szerződő fél nevét is csak erre kötelező bírósági döntés nyomán, ömlesztve volt hajlandó közzétenni. Mindez azonban azt hiszem helyben sajnos nagy meglepetést valószínűleg nem fog okozni.
- F.I.: Professzor úr, hintában ül? A somogyi agrárkamara elnöke mondta ezt egy szóládi tájékoztatón, hozzátéve: ön azt a pályázati rendszert bírálja, amit kidolgozott..
- Á.J.: Ismerem ezt a hazugságot, amit a hivatalos kormányzati kommunikátorok serege agyalt ki, a közvélemény felé a kézben tartott médiumokon keresztül sulykol, és a kormányoldal témában tájékozatlan, jóhiszemű szereplői is tovább visszhangozzák. Szabó Csaba földügyi miniszteri biztos kinevezését, majd az első időszak egyetlen tisztességes pályázati folyamatának, a Borsodi mezőség első körös pályázatainak - a hátam mögött megszervezett és végrehajtott - botrányos megsemmisítését követően Fazekas a földügyekkel és földbérletekkel kapcsolatos jogosítványokat és feladatokat megvonta tőlem. Nem véletlen tehát, hogy már a 2012. januári lemondásom után napvilágot látott, támogatóimnak írt levelemben, majd a négy földügyi jelentésemben és minden nyilatkozatomban világossá tettem, hogy éppen a választási és kormányprogrammal szöges ellentétben álló, a helyi családokat előre megjósolhatóan kisemmiző, a nagy érdekeltségeket helyzetbe hozó, a „mutyi”, a „lezsugázás” lehetőségét magában hordozó, elfogadhatatlan földbérleti rendszer és törvény-előkészítés miatt távozom. Azért távozom, mert ezt a fordulatot és a kirajzolódó földbérleti rendszer megváltoztatására tett belső erőfeszítésem reménytelenségét valamint a maffiairányítás elhatalmasodását a bennem bízó embereknek jeleznem kell. Az én lelkiismeretem tehát teljesen nyugodt. Én ugyanazokat az értékeket képviselem és ugyanott, ugyanúgy a gazdálkodó családok és helyi közösségek oldalán állok. Azok persze, akik „hintáznak”, na éppen ők állítják rólam a leghangosabban ugyanezt. A hintából nézve persze a két lábbal szilárdan ugyanott álló tűnhet helyváltoztatónak.
- F.I.: A Fidesz parlamenti frakciójából való kilépésekor bejelentett mozgalom körül hosszú ideig nagy volt a csönd. Azután most, november huszadikán némiképp előzmények nélkül zászlót bontott a Tisztesség és Emberség Szövetsége. Kikkel és miért kezdeményezte ön ennek a mozgalomnak az elindítását?
- Á.J.: A mozgalom kezdeményezőivel, a Gazdálkodó Családok Egyesülete, az Élőlánc Magyarországért, a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ valamint a Váralja Szövetség vezetőivel, tagságával, de egyre több honfitársammal együtt magam is mind világosabban látom azt az elkeserítő helyzetet, hogy néhány tucat mohó, zsákmányszerző hazai és multinacionális gazdasági érdekcsoport, tőkeérdekeltség, maffiaszerű hálózatot alkot. Ez a hálózat úgy tűnik foglyul ejtette a közösségek államát, és a közjó helyett szűk csoport- sőt magánérdekek szolgálatába állította azt. Megvalósulni látszik nálunk is a Transparency international térségünkre vonatkozó megállapítása, hogy a korrupció új, „fejlettebb” szintje alakult ki, ahol a hálózat embereit törvény- és döntéshozó pozíciókba helyezi, sőt a nagyobb kasszáknál tartótisztek is kerülnek melléjük. Úgy tűnik, hogy az MSZMP utódformációi és a FIDESZ szövetségeseivel együtt egyre inkább e hálózat „délelőttös és délutános politikai kiszolgáló műszakjává” válik. A verseny köztük mintha nem is a közjó szolgálatának lehetőségéért, hanem e hálózat kiszolgálásáért folyna, ezért állandóan csak egymással vannak elfoglalva. Mindennek következménye a nemzeti vagyon széthordása, a közös kasszák megcsapolása, az ország kirablása. Elfogadottá és szinte természetessé válik „az ember annyit ér, amennyije van” elv és az egymáson átgázolás, az emberi értékek és erkölcsi normák eltűnése, a helyi kisközösségek családok szétesése, a perspektívátlan fiatalok elvándorlása.
- F.I.: Ez nem képzelgés vagy összeesküvés-elmélet? Tudna példákat is mondani?
- Á.J.: Hogy mennyire nem kitaláció, azt az egyre nagyobb számban nyilvánosságra kerülő botrányos esetek, körülmények bizonyítják, kezdve ott, hogy nincs elszámoltatás egyik oldalon sem, és az ügynökakták nyilvánossága sem kerülhet szóba. De ezeknél a közös érdekeltség gyanúját erősítő körülményeknél konkrétabb ügyek is egyre tömegesebben napvilágra kerülnek. Ilyenek pl. a nagybirtokot és az erős tőkeérdekeltségeket helyzetbe hozó, botrányos állami földbérletek, az ugyancsak ezt szolgáló földforgalmi törvény, vagy éppen az Alaptörvény 3. módosítása, amelynek során a FIDESZ és az MSZP nagy egyetértésben mondott nemet a családokra és igent a nagy integrátor tőkés társaságokra. De folytathatnám a trafikügyekkel, a közbeszerzési ügyekkel vagy éppen a közös kasszák megcsapolásának ügyeivel. Ez utóbbiak közül pl. azzal, hogy a három legnagyobb – Csányi, a Nyerges-Simicska páros és Leisztinger nevéhez kötődő - tőkeérdekeltség a közös agrárkasszából egyetlen év alatt tízszer akkora támogatási összeget emel ki, mint amennyi ugyaninnen a tanyafejlesztési programra, azaz 300 ezer honfitársunkra jut. Vagy említhetném a legutóbbi – Horváth András által nyilvánosságra hozott – adóbotrányt, a választási ciklusokon áthúzódó, mindkét oldalhoz köthető és folyamatos kormányzati támogatást élvező, 1000 milliárdos léptékű ÁFA-csalások és az ezeket elkövető "érinthetetlen" gengszterek ügyét, az ezzel kapcsolatos - egy hétvége alatt lefolytatott és mindent a legnagyobb rendben találó - kormányzati vizsgálatot, majd az ügy kivizsgálását célzó parlamenti bizottság felállítását nagy egyetértésben elutasító FIDESZ-KDNP-MSZP nagykoalíció létrejöttét is. Meg kell állítani ezt a folyamatot! Le kell választanunk az államunkat, annak törvényhozását, intézményeit, az általa kezelt közös kasszáinkat és nemzeti vagyonunkat erről a politikát irányító maffia-hálózatról, és meg kell szabadulnunk az ezt kiszolgáló, az ország kirablásában segédkező, délelőttös és délutános műszakban egymást váltogató, „ugyanazon emlőn nevelkedett politikai elittől"! Erkölcsi megújulás nélkül nincs jövője a magyarságnak. Ennek alapja pedig az igaz beszéd és a nyilvánosság.
- F.I.: Bár sokaknak elege van ebből és amabból a politikai oldalból is, mintha mégsem tudna áttörni a tisztességes emberek mozgalma. Van egyáltalán igény ma Magyarországon az igazság kimondására, a szemek felnyitására?
- Á.J.: A nyilvánosság megteremtése és az igaz beszéd, a szemek nyitogatása az első, elkerülhetetlen lépés a változáshoz. Ez vezethet el egy olyan népi mozgalomhoz, amely valóban megtisztulást hozhat. Ezt szeretné kezdeményezésünk előmozdítani, ennek terepét igyekszik megteremteni. Sikerre a helyi közösségek megerősítése, az egymáson átgázoló verseny helyett az együttműködés segítése, a nyilvánosság helyi és országos fórumainak megteremtése és azok közös megvédése vezethet, akik vállalják a bátor kiállást. Elkerülhetetlen a közpénzek és közvagyon kezelése teljes nyilvánosságának kikényszerítése, továbbá azoknak a jogi „nagykapuknak” az összegyűjtése és bezárása, amelye e rablási folyamatot lehetővé, mi több törvényessé teszik. Nem lehet soha többé törvényes az, ami erkölcstelen! Mindehhez persze a helyi közösségeknek a saját soraikból kell olyan hiteles képviselőket a törvényhozásba küldeniük, akik nem a pártközpontoknak, hanem e közösségeknek tartoznak elszámolással. Várjuk ezeket a közösségeket, és jelöltjeiket a mozgalom egyik alapítója, a jelenlegi választási törvénynek is megfelelő Élőlánc Magyarországért egyfajta társadalmi szolgáltatásként megkísérli a törvényhozásba juttatni. Törekvéseink sikere vagy kudarca sokat el fog árulni az ország, a nemzet és közösségei állapotáról.
